2008. december 13., szombat



Századvégi Miki egér, vesébe illő meseország,
Hullámvasút a gyomorban,
A belépőjegyeket még szinte meg sem hozták,
De aki görcsöl az idegtől, az jó nyomon van,
Hogy ingyen utazzék,
Én csak egy slam-szűz vagyok, naivan azt
Hiszem, hogy az idefelé vezető út az szép,
Itt nem csak egy a forma, mint a Hungaroring,
Sorra dőlnek be a sorok,
Mert itt minden szájban eredeti hun káró ring,
Temérdek szemérmes személynek szemléltetve,
Örülnék ha megannyi pislogás csattanna,
Mint ahány szem lélekben
Ítélkezik, mert az igazak álmát csak az álmodja,
Aki nem csak ígér, tesz is,
Ha beüt amit írok, mint a rock-kokó-szex,
Az időgéppel időt kérek,
És stílusom barokkosan csak egy
Játékos rokokó lesz,
Mert én hitelesebb vagyok,
Mint egy iwiw-en regisztrált reggae-sztár,
Lesz majd teli száj, ha a börtönben mondják,
Hogy most Te riszáld,
Ha a cél tudatot mos,
Légy urad magadon most
És ha esetleg megvendégel egyszer Maslow,
Piramis alakú a tiramisu,
Fentről lefelé nassolj,
Mert akkor akár a Bahamákra visz a fizu.

Ha el is veszitek látásunk,
És elferdítitek szemtengelyünk,
Mi akkor is tisztán látunk,
És havonta egyszer slammel verünk

Állítólag beszélek magyarul,
De a nők nyelvét mellőzöm, hanyagul,
Egyik pillanatban még csodálnak,
Másikba már felém se néznek,
De legtöbbször még a szavaik
Felét sem értem,
Napjaink Quasimodója,
Lehetne minden férfinek kvázi mottója,
Hogy mit, mikor, hogyan, kivel, nem,
Most indítom, fogadd, de közben ne fogazz,
Ne kelljen már még egyszer kivennem,
Ugye mindennapos a mérkőzés,
A kérdéssel, hogy mér' kell zsé,
Hogy a csajok tudatába férkőzzé' ?
Mert engem gyakorta érdekel,
Hogy miért van az, hogy mindenhez érdek kell,
Nem kevés, hanem temérdek,
Vágod már vagy még mindig nem érted?!
Álmaim nője dimbes-dombos mint a Pireneusok,
Legyen itt két ilyesféle mire letusolok,
Néha hajtson szemet,
És ne játsszon egy könyvelőnő szerepben,
Mert elég ha meglátom könyvvel, Ő Nő szememben.

Ha el is veszitek látásunk,
És elferdítitek szemtengelyünk,
Mi akkor is tisztán látunk,
És havonta egyszer slammel verünk






Stresszelnem kéne?

vágyom a nyugalomra,
női ölbe tett pénzzel,
mert a lelki
vihar közel van,
jön vemhes hévvel

kupiba járok,
mintha haza járnék,
úgy köszönök már
mint egy madame,
ha nő lennék,
könnyen azzá válnék

a mai szempár is
megigéző,
ha bámulom tovább,
mikor leszek én már
megint érző?

stressz megy vele,
hívogat szájbaszedve,
mint most ujjaimat
a billentyűzet,
lágy cyberszexbe

ő csak ad, még ha
nem is kérem,
s akad, hogy néha
neki szüzességem
századszor is eligérem

www.slampoetry.blog.hu

2008. július 2., szerda

Mikor megszületett, az anyja, apja
hirtelen sehol
felcsillant szeme, percek alatt már egy
istene sem volt...

2008. április 27., vasárnap

arc poétika

arc poétika

nézz a szemembe, lásd a lelkem tükrét,
tüstént! ha könnyektől szavam ázik,
nézésem tusként szavannázik tekinteted testén,
homlokom parkettjén egy makett-Én-ként keringőt
táncoltam a ráncokkal,magassarkúban (voltak),
magasról tekintettek le rám,
miközben gyermekeik voltak saját sarjuknak,
a ráncparkett alatt zölden izzó szemgolyó,
de nem szörnyeteg, mert a feltétlen bizalomtó'
parázslik és percről percre könnyedebb,
sztereó hangfülcimpáimat simogatja néha a múzsa,
tövisek nélküli rózsa vöröslő rúzzsal,
ha szájon csókol,neki soha nem mondom, hogy
bocs ez már most sok volt,
arcom is kerekded, az est fénypontjaként
a szavak nyelvemről a valóságba kirekedtek,
és jönnek még újak is, mert valahová a szívem
mögé bújt a kis öntudat ...

2008. április 8., kedd

számszerüen emlékszem,
hogy a száj szemüregként
tapadt a vonagló fenékre,
letapizott tekintet tolta ki
látásod távolra?
légy holnaptól merészebb vagy
nézz máshová, mert ez a
lány egész más volt ma,
de bízz a jövőben,
hízz a bűntudattól ha
lelkednek jön ő be,
hisz nem minden ha
kényszer, kéjszer vagy
ékszer, egyszer sem vettem
neki, nem még hogy kétszer,
maradok szingli vagy félszeg?
egy bizonyos szintig, talán
életfogytig vagy mindig

2008. március 25., kedd

minta falevél

a csalódás mint a falevél
nyakunkba hullik
észre sem vesszük,lesöpörjük,
mégis arcunkkal múlik

mely faág tegnap
még oltalmazott,
ma már ő is csak
egy elmúlt romhalmaz ott

minden egyes gally vége
húsunbka mar mint a sósav,
azt akarja hogy a világnak
együtt maradjunk mind adósak

mint newton almája,fejünkre
csak a rothadt termés hullik,
szétloccsan bőrünkön
érezzük a szemcsés putrit

a gyökerek már mélyre ásnak
mint a kétes múltú családfa,
arcunkat temetnénk rózsába,
de temetjük inkább csalánba

2008. március 9., vasárnap

"Nem kizárni s elkeríteni, vagy kiszemelni a rosszat félelmes tömegéből (vagy akárcsak megmutatni,)
Hanem hozzátenni, keverni, növelni, kiteljesíteni - és ünnepelni a halhatatlant és a jót.

Büszke ez ének, minden szava, célja,
Átfogni tér s idő roppant birodalmait,
A fejlődést, a feltüremlőt, a növekvőt és a nemzedékeket."

Walt Whitman

2008. január 3., csütörtök

Ha a szavak..

Ha a szavak szótlanok lesznek egymáshoz,
beékelődik közéjük egy vessző, mi békítő,
kis tűzszünet, igaz idővesztő, mégis építő,
közben gondolkoznak, hogy mi volt az,
ami látszólag dekoratív, kimondva
mégis pejoratív, mindkettő a másik
betűit betűzi, verbálisan maszturbál,
hol önmaguk talán a kényszer,
úgy érzik nekik már csak az dukál..

folyt köv.