Meeting Point
„… igazán jó művek csak a gonosz élet nyomása alatt születhetnek…”
Thomas Mann
„… a művészet története akkor is a cenzúra története…”
Arthur C. Danto
„Trend a lelke mindennek, ez már szabály,
megtudod, hogy mit, mikor, miért meg hogyan zabálj
Hipnózisba esve, mélyen behódoltok
a futószalagoknak, jólnevelt robotok…”
Cross The Border
●
Meeting Point
A szó fegyver
„… a költészet semmi alapvetőn nem tud változtatni…”[1]
Ahogy Arthur C. Danto, a fenti állítással én sem értek egyet. S ha már ő megtette, hogy megmagyarázta, érvekkel támasztotta alá, a költészetet miért nem lehet önmagában szemlélni, önmagának venni, a kanti „cél nélküli célszerűség” kifejeződéseként, van oka annak, hogy olyan jelenséget vizsgálok, ami e gondolat gyakorlati kifejeződéseként is értelmezhető.
1. Cross the border és Meeting point
A spoken word egyre elterjedtebb társadalmi felszólalási forma. Vizsgálata azért nehéz, mert három részből felépülőnek tekinthetjük a jelenséget, s ebből kettő lóg a levegőben. Végső soron – a fenti idézetből kiindulva – azt is mondhatnám, az egész téma csak úgy van.
Ez a tény a slam poetry „cross the border”-ségéből viszont nem vesz el semmit, és a különböző határok találkozási pontjai (meeting point) is jól leírhatók. Ezek a határok a költészet és a rap határai, amik a spoken wordnél metszik egymást. Utóbbi kettő mögött nem állnak olyan elemző értelmezések, mint a költészet mögött. Azért is, mert recens jelenségek és még nem dőlt el, honnan származtatjuk őket kulturális antropológiai szempontból. Ezen kívül a költészetet vizsgálja az esztétika, a rap csak a kulturális antropológia számára érdekes, a spoken word ilyen szempontból cross the border.
Úgy gondolom, a rap mint szöveg nem csak a gettókra vezethető vissza, hanem az afrikai gyökerek miatt egy sokkal ősibb költészeti forma leszármazásának is tekinthető. Spoken word pedig alapvetően az előadott költészetet hivatott népszerűsíteni.
Tehát feltehető, hogy a rap és a költészet a spoken wordnél metszik egymást, mert a rap egyfajta költészet (szövegét tekintve), ami kívül áll a költészet esztétikai felfogásán és azáltal nyerheti el esztétikai legitimitását[2], hogy a spoken word fogalmánál találkoznak a költők és az MC-k. Egyszerűen annál a gyakorlati hasonlóságnál fogva is megragadható ez, hogy mindkét szerephez hozzátartozik a nyilvánosság előtti előadás, és a költészet által használt formalitások gyakorlása.
Vagy feltehtő az is, hogy a rap és a spoken word a költészet valamilyen fajta leszármazottai, amik az esztétika szempontjából megfogalmazott költészettel szemben, hús-vér formában találkoznak a társadalommal. Ha nyersen akarnám leírni, azt mondanám az utcával. Ráadásul a spoken word lényege az utca emberének bevonása a költészetbe, tehát újfajta szerepet oszt azok számára, akiket egyáltalán érdekel ez a műfaj.
2. Rap és spoken word
Mivel a dolgozat témája nem az, hogy definíciókat határozzak meg a rap és a spoken word számára, nem kívánok részletes leírásra törekedni, mégis a meeting pointok magyarázatához szükséges némi ismeretet adnom.
Rapping, also known as Emceeing, MCing, Rhyme spitting, Spitting, or just Rhyming, is the rhythmic delivery of rhymes, one of the central elements of hip hop music and culture. The word "rap" has been claimed to be a backronym of the phrase "Rhythmic American Poetry", or "Rhythm and Poetry". Rapping can be delivered over a beat or without accompaniment. Stylistically, rap occupies a grey area among speech, prose, poetry, and song. Rap is derived from the griots (folk poets) of West Africa, Caribbean-style toasting, and American Blues and Jazz roots.[3]
A rap alapvetően zenei műfaj (a hip-hopon belül[4]), könnyebb vele a dolgunk, hiszen Magyarországon már visszatekint bizonyos múltra, viszont nem mentes a társadalmi prekoncepcióktól. Hazánkban sokáig tulajdonképpen senkinek nem jutott eszébe a költészet a rapzenéről, senki nem gondolta, hogy utcai költészet, mert attól függetlenül, hogy az egyetlen zenei műfaj, ahol ekkora szerepe van a szövegiségnek, az emberek zenei kontextusban értelmezik, és ezért a szöveget nem tekintik művészi igényességgel (igénnyel) létrehozott alkotásnak[5]. Másik jellemzője az éles társadalomkritika és –leírás[6], ehhez a rappet szintén nem tekintették elég hitelesnek, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan megfogalmaz társadalmi problémákat[7].
A spoken word definiálásához is forrásokból idézek, s ezen kívül a slam poetry fogalmának tisztázására is sort kell, hogy kerítsünk:
Spoken word is a form of literary art or artistic performance in which lyrics, poetry, or stories are spoken rather than sung. Spoken-word is often done with a musical background, but emphasis is kept on the speaker.[8]
Slam poetry is a postmodern performance poetry, a form of spoken word performed at a competitive poetry event, called a "slam", at which poets perform their own poems (or, in rare cases, those of others) that are "judged" on a numeric scale by randomly picked members of the audience.[9]
3. Hogyan találkozott a rap és a költészet? (A magyar példán bemutatva)
Ahhoz, hogy az a rapzene, amit maguk a hazai hip-hop kultúra képviselői autentikusnak tartanak, felgyűrűzzön abba az elitbe, ami részt vesz a műalkotások legitimizálásában, mesterséges meeting pointokat kellett létrehozni. Ez pedig csak azáltal történhetett, hogy a rap textualitása súlyt kapott. A költészet által.
Ha vertikálisan szemléljük a folyamatokat, az alulról (a rap felől) induló kezdeményezések egy személy révén indultak el, ő pedig Závada Péter (MC-ként Újonc Peti néven ismert), aki Süveg Márkkal (Saïd) Akkezdet Phiai néven rappelt, és mint igét kezdték el terjeszteni a fiatalok[10] közt Parti Nagy Lajos verseit, amiket a fiatalság könnyen befogadhatónak talált[11], így a középiskolában elpárolgott költészet iránti érdeklődése felébredt.
A másik mesterséges meeting point szintén egy személyhez köthető, ő Petrányi Zsolt, a Műcsarnok igazgatója, aki a külföldi spoken word találkozók és slam poetry versenyek mintájára 2006-ban megszervezte az első spoken word rendezvényt, ahová MC-ket és költőket és zenészeket hívott meg. Az esemény olyan sikeres volt, hogy a Sziget Fesztiválon az MC-k maguk is szerveztek egy spoken word-estet, majd 2007-ben sor kerülhetett egy újabbra a Műcsarnokban, újfent költőkkel és zenészekkel együtt Budapest Slam néven. Ezt tekintem horizontálisan felülről induló kezdeményezésnek.
4. Spoken word a Műcsarnokban, ami krosszolja[12] a bordert
A rap és a spoken word is tulajdonképpen azért létezik, mert a modern társadalmakban igény van a társadalomkritika kulturált, sőt művészi szöveges kifejezésére. Felvetődik a kérdés, vajon miért nem a költészet tölti be ezt az egyébként neki tulajdonított szerepet?[13] A válasz nagyon egyszerű. Nem a klasszikus értelemben vett költészetről van szó, mivel a tankönyvek és elitek által bezárt diskurzusba szinte lehetetlen behatolni, a társadalmak különböző stratégiákat dolgoztak ki arra, hogy a saját maguk által alkotott fogalmak szerint újra létrehozzák a költészetet.
A spoken word önmagában nem cross the border, hanem valójában körök metszetéhez, vagy érintési pontjához hasonló. Olyan terület, ami mindkét borderen kívül esik, de mégis közös. A fellépők utcai költők, mindegy hogy hány József Attila-díj, vagy LP lapul a zsebükben, céljuk a társadalom reprezentációja. Míg a társadalom is reprezentálhatja önmagát, mert minden egyes spoken word rendezvényen lehetőség van arra, hogy a közönségből bárki felszólaljon, rögtönözzön, vagy elmondja saját előre megírt versét[14]. Az előadásokhoz tartozhat zenei aláfestés, kíséret. A magyar rendezvények még annyira nem kiforrottak, nem érzik és még nem akarják érezni a körök metszeteinek határait, hogy például a versenyzők rap-számokat és dalokat is adtak elő. Ezeknél a zene ugyanakkora szerepet játszik, mint a szöveg (vagy nagyobbat), pedig a spoken word műfajában alapvetően aláfestésre, ütemadásra kellene szolgálnia.
Nehezebb kérdés a helyszín. Eddig a spoken word lényegében véve helyileg a Műcsarnokhoz kötődik. Petrányi Zsolt annak a kezdeményezésének része, hogy bevigye a fiatalokat a művészet házába. Klasszikus kérdés, az-e a művészet, ami a múzeumban van? Ha bevisszük a rappereket a Műcsarnokba, és még költőket is rakunk melléjük, akkor a rapzenét ismerjük el mint művészetet (költészetnek például), vagy a belőlük létrejövő slammerekre[15] mondjuk, hogy művészek? Azt sem tudjuk, (ki dönti el) azok a versek, amiket a rapperek írnak a slam-versenyekre, milyen minőséget reprezentálnak például a költők verseihez hasonlítva.
5. Összefoglalás
A költészet, a rap, és a spoken word. A költészet és a rap adta ki a spoken wordot, a spoken word a közös diskurzus számukra. Úgy is vehetjük, hogy az első kettő krosszolta egymás bordereit, de úgy is vehetjük, hogy spoken word és a rap mint esztétikai diskurzuson kívül eső fogalmak krosszolták a költészetet.
Ahhoz, hogy a cross the border jelenségeket vizsgáljuk, alkalmaznunk kell egy másik fogalmat, a meeting point fogalmát is. Mert így a határon átlépő diskurzusokról meg tudjuk mondani, mely másik diskurzus területére léptek be és hol. Jelen esetben arról van szó, hogy a költészet kilépett az esztétika által irányított diskurzusból a kulturális antropológia területére eső diskurzusba és fordítva, tehát a kulturális antropológia az esztétika területére kellett, hogy behatoljon azért, hogy témáját vizsgálhassa.
Felhasznált irodalom
- Artur C. Danto: Hogyan semmizte ki a filozófia a művészetet?
Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1997. 15-37p., 83-95p.
- Michel Foucault: L’ordre du discours
Gallimard, Párizs, 1985. 7-38p.
- http://en.wikipedia.org/wiki/Hip_hop_music#Rapping
- http://xpress.sfsu.edu/archives/arts/000355.html
- http://en.wikipedia.org/wiki/Spoken_word
- http://en.wikipedia.org/wiki/Slam_poetry
Süveg Márk: Semmire sem képes lap (nem mindegy, kinek)
Főváros félvállról, most jöttem a fővámról,
Úgy tudtam, hogy Jászai Mari és azt kell látnom Moszkvázol?
Két oldalt, mérleg nyelve kitől dől?
Két partra a nép semmit mérlegelve kitódul.
Egy biztos, hogy Pest soha nem ül fel Budának,
És hogy Budán ugyanúgy pestieket utálnak.
Budapest is, hiszi vidék, mint a bubópestis;
És a másik oldalon szintén utálják a tűrhő pestit.
De hát ki mint vét, úgy árát fizeti.
Olyannak találom magam, aki a városrészből kiveszi
Magát, sápadt arcotok nem színezi a kabát,
Festők, itt minden tájat megkent a karma akaratlanul,
De ha csak lakatra tanul, lakatlan szigetünk elkatlanodul.
De ha fejtetőre állok, akkor sem lefesthető,
Hogy Pest Budát és Buda Pestet öl, ha testet ölt,
Ezért metróra ülök, és hogy ne legyen ellenszenv,
A Duna alatt két város között pont középen lefekszem.
Teli tüdő, megtelítődő metafora,
Meg- meg letisztult Mephisto-forma,
Nem lesz magyar, gonddal terhes torma.
Indul a lélek tanítani, van itt
Tanítvány meg mester, vanitatum vanitas,
Hogyha kell, hátul van itt az.
Egy szemernyi tán, de az kevés lesz, ha manit adsz,
Ezer szelet nyitván sem látod, ami nyilvánvaló:
Álom élve, pénz halottan, asszony kívánva jó.
Csak nézd meg Budát és Pestet, magad és a népet;
Öt százalék lát, tíz fals és nyolcvanöt csak béget.
De ha fejtetőre állok, akkor sem lefesthető,
Hogy Pest Budát és Buda Pestet öl, ha testet ölt,
Ezért metróra ülök, és hogy ne legyen ellenszenv,
A Duna alatt két város között pont középen lefekszem.
Szóljatok ha köpdösnek, adunk egy maflást a törp-énnek,
Budapesten vagyunk, baszd meg, itt dolgok történnek.
Bazi nagy görög Lagzi Lajcsik szólnak kánonban,
Három tévéből otthon, hogy el ne aludjak álmomban.
Óriástűvel hadonászik minden emberöltő,
Sok családból nem jött vissza hat a Negyvenötből.
Nem látok temetőt, nincs hol hajtanom fejet,
Mégis nézte egyik szemem a sírt, a másik a nevet.
Buda és Pest, drog és alkohol cikáz,
Egyszer fent, egyszer lent és az igazi gáz,
Hogy az igazi gazig, az igaz igáz.
De ha fejtetőre állok, akkor sem lefesthető,
Hogy Pest Budát és Buda Pestet öl, ha testet ölt,
Ezért metróra ülök, és hogy ne lehessen revansom,
A Duna alatt hullámsírban pont középen elalszom.
2006. Sziget Fesztivál
[1] Artur C. Danto: Hogyan semmizte ki a filozófia a művészetet?, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1997, 33 p.
[2] Ez nem jelenti azt, hogy el is nyeri. Igazából, csak a spoken word rendezvényeken fellépő MC-kről gondolja a közvélemény, hogy ők költők is.
[3] Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Hip_hop_music#Rapping
Megjegyzés: a Wikipédiát azért használom forrásként, mert ezekben a témákban nincsen releváns forrás, idézhetnék Huges Bazin szociológus „La culture hip-hop”-jából is (Desclée de Brouwer, 1995, Párizs), ugyanakkora a relevanciája a diskurzus szervezésében, mint az internetes enciklopédiának
[4] „According to KRS-One, hip hop has nine elements: Break dancing, graffiti art, MC-ing [azaz a rap], DJ-ing, boxing, street fashion, street language, street knowledge and street entrepreneur-ing.”
Forrás: http://xpress.sfsu.edu/archives/arts/000355.html
[5] Nem tagadom, némely szöveg nem is tekinthető annak.
[6] „la voix des sans voix” közismert francia önmeghatározása a rapzenének
[7] Az előadó (MC) hitelességének kérdését itt most nem tárgyalnám.
[8] Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Spoken_word
[9] Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Slam_poetry
[10] Révén, hogy elég fiatal a rapzene hallgatósága, mivel recens jelenség.
[11] Különben valószínűleg Akkezdet Phiai rímképleteinek hasonlósága analógiája nagy szerepet játszott ebben. A hasonlóság okát nem szeretném kutatni.
[12] Krosszolni egyébként a graffitis szlengben meghonosodott kifejezés, azt jelöli, mikor az alkotó rajza beleér, vagy teljesen lefed egy másikat, tehát minden értelemben átlépi a határokat.
[13] Bár a filozófia kétségbe vonja ezt: Op. Cit. Arthur C. Danto
[14] Vö.: freestyle a rapzenében
[15] A slam poetry verseny résztvevői.
