kvázi mottó

szoszimó szokeresz,ha a kedvesem túlontúl megszok,
idő előtt elereszt, rossz kedv helyett
csak a megszokott sörből a heti egy rekesz,
csak púp voltál a hátamon, most minek ez?
napjaink Quasimodója,
lehetne minden férfinek kvázi mottója,
hogy mit mikor, hogyan, kivel NEM!
most indítom, fogadd, de közben ne fogazz
ne kelljen már még egyszer kivennem,
józsef attila, móra ferenc, weöres sándor,
jó seft amig a jóra nevel egy sörös vándor,
hol bár, spontán normál módon mondják fizess,
de én inkább kezemet töröm bárhol,
itt nem minden köröm ápolt, de ez örömmámor,
egyszerűek vagyunk mint az egyszer egy,
hogy mik vagyunk? telepi matematikusok
mert a vegyszerem az amitől ma Te,
illetve ma Ti kussoltok.

dézsa bú

Hol lám vérbefagyott hullám
lámpalázas temetésén a sok
öregasszonyt már unnám,
táncolna inkább ott a
fél világ, és nyugodtan
rám szólna Isten, hogy
legközelebb héé vigyázz,
megszánna és öntene,
venné el kezemből a remegést,
hogy utána szervezzek
előre végre egy rendes temetést,
lenne igazi déja-vu,
megtelne könnyekkel
egy egész dézsa bú,
mert ahogy Újonc mondta
ha van alibiként malibu,
nincs mélabú

habi tus

láthatóan áthatóan vázoltam,
hogy mit, miért, hánykor,
kivel, mivel, mennyiért vádoltak,
bűnrészes űrt képez ha csend
helyett a köztudatba én is zűrt kérek,
perel a habi tus, ügyvédem
az igényesség meg a papirusz,
markáns a fogás ha szorítom
a holnap markát, márkába adnám
el nem euróba, mert nem ezzel
lesz egységesebb a jó öreg Európa,
széthúzás, lehúzás, behúzás,
a nép szenvedjen, ha ők elkúrták?
poentírozom, hogy már ez a poén kínoz,
naturalista közszemle hiánya,
mert mint egy natúr alpinista,
olyan másodpercek felett
siklunk el néha, amit más
helyettünk nyíló virágként imádna

vers-sell

ellenére volt, hogy van ellenérvem,
pedig már akkor elvetéltem eszmecserében,
mikor az asztal széléhez még fel sem értem,
próza helyett tőle csak egy verset kértem,
mert néha támad akkora verselhetnékem,
hogy úgy érzem bárki verselhet nékem,
pedig nem lenne ellene ellenvetésem,
de ezek szerint verselemzésem közben nála
nem volt termőképes a talaj elmevetésen.

akapella

IndianA_ írta:

mindig azt várom hogy a nappalok a nappalimba,
ugy teljenek, úgy tejeljenek, mint a tehén mi kurvaritka,
durva milka, beleharapok a szélébe,
afrodtité lefordít épp egy angolházit a szívébe,
angolnáz mint horgászok a feri a stégen,
ferstéhen egy estémsem ment rá hogy megértsem,
elképedsz, elképesztő, fej élesztő, ébresztő,
miíg te vagy a multi kuli nyaló nyelő nyerő, én vesztő,
te már a kent-től is köhögsz éncsak a West-tő',
Csirke pokol mezőn növő csipkebokor vessző,
hozz egy glosárt a mózes kosárba,
jó lesz pohárba egy córesz koránnal,
hóhem és hébi, jiddis rabbi héber,
az énkarom a repphelyett csaka a "Rappig" ér el
alig térdel, de máris orális,
morális iroda, mint a tojás ovális,
megfolyás brutális, mindenki ki utál
ha a spiné mutál egybőll ingyen spirituál,
szankció inyekció, konfekció,
hajcihős erekció, konfettis komplett cigó,
az indijános ki, tuggya mi az indiánosdi,
van pár milliárdos ki mindig bilin jár fosni,
stopli a súzon, ha nyúzom a bluest még el,
kurucz péter bemondja, kezében a newspaper,
hangmérnök szerkesztő, szeretőként terpesztő,
száján csak herpesznő teszvesz városba fejem elvesz tőböl,
vagy öböl mint az a kataplutos acapulcó,
ahol ugy támasztja kata a pultot, mint az a furko,
fulljo spanom aki ibizán egy techno partin,
lazán rámbizná a retro kantint,
ahol mint rejtő jenő ugy rejtjeleznék,
lent fejeznék embereket selejteznék,
hóhérként, lóhere, jo helyre viszlek,
elvis nek kéne vennem még egy adag csipszet,
gipszet az oroodba, kádba ülni forróba,
ondóba mártott labdának gyurt porhóba,
pornó oszkár, ott motoszkál,
ott a moszván, nézett a bigott jó toszkán,
aki mint a trokán péter a szomszédokból,
ugy bokén térdel, hogy szétrombol..