arc poétika

arc poétika

nézz a szemembe, lásd a lelkem tükrét,
tüstént! ha könnyektől szavam ázik,
nézésem tusként szavannázik tekinteted testén,
homlokom parkettjén egy makett-Én-ként keringőt
táncoltam a ráncokkal,magassarkúban (voltak),
magasról tekintettek le rám,
miközben gyermekeik voltak saját sarjuknak,
a ráncparkett alatt zölden izzó szemgolyó,
de nem szörnyeteg, mert a feltétlen bizalomtó'
parázslik és percről percre könnyedebb,
sztereó hangfülcimpáimat simogatja néha a múzsa,
tövisek nélküli rózsa vöröslő rúzzsal,
ha szájon csókol,neki soha nem mondom, hogy
bocs ez már most sok volt,
arcom is kerekded, az est fénypontjaként
a szavak nyelvemről a valóságba kirekedtek,
és jönnek még újak is, mert valahová a szívem
mögé bújt a kis öntudat ...

kvázi mottó

szoszimó szokeresz,ha a kedvesem túlontúl megszok,
idő előtt elereszt, rossz kedv helyett
csak a megszokott sörből a heti egy rekesz,
csak púp voltál a hátamon, most minek ez?
napjaink Quasimodója,
lehetne minden férfinek kvázi mottója,
hogy mit mikor, hogyan, kivel NEM!
most indítom, fogadd, de közben ne fogazz
ne kelljen már még egyszer kivennem,
józsef attila, móra ferenc, weöres sándor,
jó seft amig a jóra nevel egy sörös vándor,
hol bár, spontán normál módon mondják fizess,
de én inkább kezemet töröm bárhol,
itt nem minden köröm ápolt, de ez örömmámor,
egyszerűek vagyunk mint az egyszer egy,
hogy mik vagyunk? telepi matematikusok
mert a vegyszerem az amitől ma Te,
illetve ma Ti kussoltok.

dézsa bú

Hol lám vérbefagyott hullám
lámpalázas temetésén a sok
öregasszonyt már unnám,
táncolna inkább ott a
fél világ, és nyugodtan
rám szólna Isten, hogy
legközelebb héé vigyázz,
megszánna és öntene,
venné el kezemből a remegést,
hogy utána szervezzek
előre végre egy rendes temetést,
lenne igazi déja-vu,
megtelne könnyekkel
egy egész dézsa bú,
mert ahogy Újonc mondta
ha van alibiként malibu,
nincs mélabú

AKPH @ Fortress Fest '06

www.wacuumairs.com

habi tus

láthatóan áthatóan vázoltam,
hogy mit, miért, hánykor,
kivel, mivel, mennyiért vádoltak,
bűnrészes űrt képez ha csend
helyett a köztudatba én is zűrt kérek,
perel a habi tus, ügyvédem
az igényesség meg a papirusz,
markáns a fogás ha szorítom
a holnap markát, márkába adnám
el nem euróba, mert nem ezzel
lesz egységesebb a jó öreg Európa,
széthúzás, lehúzás, behúzás,
a nép szenvedjen, ha ők elkúrták?
poentírozom, hogy már ez a poén kínoz,
naturalista közszemle hiánya,
mert mint egy natúr alpinista,
olyan másodpercek felett
siklunk el néha, amit más
helyettünk nyíló virágként imádna

vers-sell

ellenére volt, hogy van ellenérvem,
pedig már akkor elvetéltem eszmecserében,
mikor az asztal széléhez még fel sem értem,
próza helyett tőle csak egy verset kértem,
mert néha támad akkora verselhetnékem,
hogy úgy érzem bárki verselhet nékem,
pedig nem lenne ellene ellenvetésem,
de ezek szerint verselemzésem közben nála
nem volt termőképes a talaj elmevetésen.

Kollégió

Az élet egy kollégium,
a portás mint Szent Péter,
látogathatsz, latolgathatsz,
itt mindenki
úgysem fér el.

Az élet egy kollégium,
állandó a viszály,
ez a kellő muszáj,
mert ingerel mi szem,
mi száj.

Az élet egy kollégium,
nap mint nap
emeletenként razzia,
tapintatosak esetenként,
mint a futballvilág Materazzija.

Az élet egy kollégium,
hol vasárnap Kánaán,
hol légiónk már
csütörtök, amikor vicsoritunk
éhségtől mint egy kétnapos sütőtök.

Az élet egy kollégium
alap, hogy létezik
az igazgató,
vajon igaza gátló, ha
kirak magátó'?

Az élet egy kollégium,
ha távolról jött, előnyben,
mindent kértem a
kitartáshoz,
csak erőt nem.

Stresszelnem kéne?

vágyom a nyugalomra,
női ölbe tett pénzzel,
mert a lelki
vihar közel van,
jön vemhes hévvel

kupiba járok,
mintha haza járnék,
úgy köszönök már
mint egy madame,
ha nő lennék,
könnyen azzá válnék

a mai szempár is
megigéző,
ha bámulom tovább,
mikor leszek én már
megint érző?

stressz megy vele,
hívogat szájbaszedve,
mint most ujjaimat
a billentyűzet,
lágy cyberszexbe

ő csak ad, még ha
nem is kérem,
s akad, hogy néha
neki szüzességem
századszor is eligérem

Az Ördög Füle

Klikk a képre!

Az Ördög Füle

Kinyílik a kapu, akkor is ha csak kopogunk,
Mert az ördög füle az ajtón,
Szinte már eléri a homlokunk,
Szarvaival szemügyre veszi azt is,
Ami takarva mögöttünk van,
Nyelvén nyálával keveredik hazug szó,
Amelyet mikor naiv az ember,
Egyenesen szembe kap,
A hiszékenységet adták be nekünk,
Álkarral alkaron,
Kevés az alkalom,
Mikor nem menekülök a valóság elől,
Az igazmondást régebben hagyták abba,
Mint elkezdték,
Felmentés első fokon, a bíró mégis megkérdezi,
"Mi lesz ha a priuszt véletlenül hagyom?"
Baszhatod, mert ugrik a diploma
Az élet nevű szakon