2012. december 24., hétfő
Bejegyezte: fish
2011. június 26., vasárnap
Emlékeztek még?
- amikor mobil nélkül is elértük a másikat?
- amikor a lakótelepen a blokk mögött reggeltől estig ment a foci?
- amikor a rozsdás kapukat mi festettük le, és mi szereztünk hálót a kapura, hogy még élvezetesebb legyen a játék?
- amikor a félig kész, és elhagyatott iskolaépületben bújócskáztunk, és az volt a legnagyobb móka amikor szaladhattunk a csősz elől?
- amikor minden gyerek nyakában ott lógott a kulcs, és egész nap kint lógtunk a barátokkal és nem a gép előtt posvadtunk?
- amikor az iskolában az úton hazafelé alig vártam, hogy a régi, igazi hubbabubba-t rághassam?
- amikor a legkedvencebb édességünk a kukuruku volt?
- amikor azzal teltek a szünetek az iskolában, hogy az nhl hokikártyákat cserélgettük?
- amikor biciklikkel suhantunk a közeli villanytelepnél található cseresznyefákhoz, hogy cseresznyét csenhessünk?
- amikor a kazettát a walkman-ben ceruzával tekertük vissza, nehogy lemerüljön ez miatt az elem?
- amikor még Michael Jackson Earth Song-ját láthattuk az MTV-n, és nem az SP-t?
- amikor saját street hockey bajnokságot szerveztünk, és a meccsek után annak örültünk, hogy a limonádét ihattunk a közeli kocsmában?
- amikor este negyed 8-kor a tv előtt vártuk, hogy kezdődjön a Simpsons, és nem pedig a netről töltöttük le a részeket?
- amikor vasárnap délben arra vártunk, hogy megnézhessük az nhl powerweek legszebb góljait?
- amikor még a fociösszefoglalókat is jóformán csak a hétfői Euroligy-ben nézhettük meg?
- amikor még könyveket olvastunk, és nem pdf-eket?
(folyt köv.)
Bejegyezte: fish
2010. december 30., csütörtök
első felvidéki slam poetry @ gúta
Bejegyezte: fish
2008. december 13., szombat
Hullámvasút a gyomorban,
A belépőjegyeket még szinte meg sem hozták,
De aki görcsöl az idegtől, az jó nyomon van,
Hogy ingyen utazzék,
Én csak egy slam-szűz vagyok, naivan azt
Hiszem, hogy az idefelé vezető út az szép,
Itt nem csak egy a forma, mint a Hungaroring,
Sorra dőlnek be a sorok,
Mert itt minden szájban eredeti hun káró ring,
Temérdek szemérmes személynek szemléltetve,
Örülnék ha megannyi pislogás csattanna,
Mint ahány szem lélekben
Ítélkezik, mert az igazak álmát csak az álmodja,
Aki nem csak ígér, tesz is,
Ha beüt amit írok, mint a rock-kokó-szex,
Az időgéppel időt kérek,
És stílusom barokkosan csak egy
Játékos rokokó lesz,
Mert én hitelesebb vagyok,
Mint egy iwiw-en regisztrált reggae-sztár,
Lesz majd teli száj, ha a börtönben mondják,
Hogy most Te riszáld,
Ha a cél tudatot mos,
Légy urad magadon most
És ha esetleg megvendégel egyszer Maslow,
Piramis alakú a tiramisu,
Fentről lefelé nassolj,
Mert akkor akár a Bahamákra visz a fizu.
Ha el is veszitek látásunk,
És elferdítitek szemtengelyünk,
Mi akkor is tisztán látunk,
És havonta egyszer slammel verünk
Állítólag beszélek magyarul,
De a nők nyelvét mellőzöm, hanyagul,
Egyik pillanatban még csodálnak,
Másikba már felém se néznek,
De legtöbbször még a szavaik
Felét sem értem,
Napjaink Quasimodója,
Lehetne minden férfinek kvázi mottója,
Hogy mit, mikor, hogyan, kivel, nem,
Most indítom, fogadd, de közben ne fogazz,
Ne kelljen már még egyszer kivennem,
Ugye mindennapos a mérkőzés,
A kérdéssel, hogy mér' kell zsé,
Hogy a csajok tudatába férkőzzé' ?
Mert engem gyakorta érdekel,
Hogy miért van az, hogy mindenhez érdek kell,
Nem kevés, hanem temérdek,
Vágod már vagy még mindig nem érted?!
Álmaim nője dimbes-dombos mint a Pireneusok,
Legyen itt két ilyesféle mire letusolok,
Néha hajtson szemet,
És ne játsszon egy könyvelőnő szerepben,
Mert elég ha meglátom könyvvel, Ő Nő szememben.
Ha el is veszitek látásunk,
És elferdítitek szemtengelyünk,
Mi akkor is tisztán látunk,
És havonta egyszer slammel verünk
vágyom a nyugalomra,
női ölbe tett pénzzel,
mert a lelki
vihar közel van,
jön vemhes hévvel
kupiba járok,
mintha haza járnék,
úgy köszönök már
mint egy madame,
ha nő lennék,
könnyen azzá válnék
a mai szempár is
megigéző,
ha bámulom tovább,
mikor leszek én már
megint érző?
stressz megy vele,
hívogat szájbaszedve,
mint most ujjaimat
a billentyűzet,
lágy cyberszexbe
ő csak ad, még ha
nem is kérem,
s akad, hogy néha
neki szüzességem
századszor is eligérem
www.slampoetry.blog.hu
Bejegyezte: fish
2008. július 2., szerda
2008. április 27., vasárnap
arc poétika
nézz a szemembe, lásd a lelkem tükrét,
tüstént! ha könnyektől szavam ázik,
nézésem tusként szavannázik tekinteted testén,
homlokom parkettjén egy makett-Én-ként keringőt
táncoltam a ráncokkal,magassarkúban (voltak),
magasról tekintettek le rám,
miközben gyermekeik voltak saját sarjuknak,
a ráncparkett alatt zölden izzó szemgolyó,
de nem szörnyeteg, mert a feltétlen bizalomtó'
parázslik és percről percre könnyedebb,
sztereó hangfülcimpáimat simogatja néha a múzsa,
tövisek nélküli rózsa vöröslő rúzzsal,
ha szájon csókol,neki soha nem mondom, hogy
bocs ez már most sok volt,
arcom is kerekded, az est fénypontjaként
a szavak nyelvemről a valóságba kirekedtek,
és jönnek még újak is, mert valahová a szívem
mögé bújt a kis öntudat ...
Bejegyezte: fish Címkék: arc poétika, ars poetica, arsen
2008. április 8., kedd
hogy a száj szemüregként
tapadt a vonagló fenékre,
letapizott tekintet tolta ki
látásod távolra?
légy holnaptól merészebb vagy
nézz máshová, mert ez a
lány egész más volt ma,
de bízz a jövőben,
hízz a bűntudattól ha
lelkednek jön ő be,
hisz nem minden ha
kényszer, kéjszer vagy
ékszer, egyszer sem vettem
neki, nem még hogy kétszer,
maradok szingli vagy félszeg?
egy bizonyos szintig, talán
életfogytig vagy mindig
Bejegyezte: fish
2008. március 25., kedd
minta falevél
nyakunkba hullik
észre sem vesszük,lesöpörjük,
mégis arcunkkal múlik
mely faág tegnap
még oltalmazott,
ma már ő is csak
egy elmúlt romhalmaz ott
minden egyes gally vége
húsunbka mar mint a sósav,
azt akarja hogy a világnak
együtt maradjunk mind adósak
mint newton almája,fejünkre
csak a rothadt termés hullik,
szétloccsan bőrünkön
érezzük a szemcsés putrit
a gyökerek már mélyre ásnak
mint a kétes múltú családfa,
arcunkat temetnénk rózsába,
de temetjük inkább csalánba
Bejegyezte: fish
2008. március 9., vasárnap
"Nem kizárni s elkeríteni, vagy kiszemelni a rosszat félelmes tömegéből (vagy akárcsak megmutatni,)
Hanem hozzátenni, keverni, növelni, kiteljesíteni - és ünnepelni a halhatatlant és a jót.
Büszke ez ének, minden szava, célja,
Átfogni tér s idő roppant birodalmait,
A fejlődést, a feltüremlőt, a növekvőt és a nemzedékeket."
Walt Whitman
Bejegyezte: fish
2008. január 3., csütörtök
Ha a szavak..
beékelődik közéjük egy vessző, mi békítő,
kis tűzszünet, igaz idővesztő, mégis építő,
közben gondolkoznak, hogy mi volt az,
ami látszólag dekoratív, kimondva
mégis pejoratív, mindkettő a másik
betűit betűzi, verbálisan maszturbál,
hol önmaguk talán a kényszer,
úgy érzik nekik már csak az dukál..
folyt köv.
Bejegyezte: fish
2007. december 27., csütörtök
2007. december 23., vasárnap
2007. december 22., szombat
kvázi mottó
szoszimó szokeresz,ha a kedvesem túlontúl megszok,
idő előtt elereszt, rossz kedv helyett
csak a megszokott sörből a heti egy rekesz,
csak púp voltál a hátamon, most minek ez?
napjaink Quasimodója,
lehetne minden férfinek kvázi mottója,
hogy mit mikor, hogyan, kivel NEM!
most indítom, fogadd, de közben ne fogazz
ne kelljen már még egyszer kivennem,
józsef attila, móra ferenc, weöres sándor,
jó seft amig a jóra nevel egy sörös vándor,
hol bár, spontán normál módon mondják fizess,
de én inkább kezemet töröm bárhol,
itt nem minden köröm ápolt, de ez örömmámor,
egyszerűek vagyunk mint az egyszer egy,
hogy mik vagyunk? telepi matematikusok
mert a vegyszerem az amitől ma Te,
illetve ma Ti kussoltok.
2007. december 13., csütörtök
dézsa bú
Hol lám vérbefagyott hullám
lámpalázas temetésén a sok
öregasszonyt már unnám,
táncolna inkább ott a
fél világ, és nyugodtan
rám szólna Isten, hogy
legközelebb héé vigyázz,
megszánna és öntene,
venné el kezemből a remegést,
hogy utána szervezzek
előre végre egy rendes temetést,
lenne igazi déja-vu,
megtelne könnyekkel
egy egész dézsa bú,
mert ahogy Újonc mondta
ha van alibiként malibu,
nincs mélabú